Miután végeztünk a reggelivel, a 4 lányt feltereltem a szobámba. Kedvem nem volt ehhez a beszélgetéshez, de mivel nem akarom, hogy legyilkolásszák itt egymást, muszáj volt megtenni.
-Na szóval.- kezdtem bele a mondandómba. –Tudom, hogy kinek ki jön be, meg hogy mennyire odavan a srácokért, de nem akarom, hogy miattuk menjen tönkre a barátságunk. Lau és Brigi.- odafordultam hozzájuk. –Majd Kai eldönti, hogy kivel szeretne lenni, nem ráerőltetni magatokat. Nixy, neked meg már nincs esélyed Rukinál, mert már Zsanival van együtt.
Tudom, tudom, kegyetlen voltam, főleg Nixyvel, de sajnos szembe kellett állítani a tényekkel, mert másképpen nem fogják fel a dolgokat.
-Ez most komoly?- kérdezte hitetlenkedve Nixy.
-Igen az, és ezért szeretnélek megkérni arra, hogy ne próbáld meg összeugrasztani őket. Ruki döntése, hogy kit választ, ebbe te nem tudsz beleszólni.
-Mégis mi az, hogy nem tudok beleszólni?- kiakadt. Totálisan kiakadt Nixy. –Hagy döntsem már ÉN el, hogy kivel akarok együtt lenni.
-Nyugodj le, légy szíves.- (Brigi)
-Jobba lenne, ha állítanál magadon.- (Laura)
-Elég legyen már!- emeltem fel a hangom. –Ha nem tetszik, hogy Ruki boldog, akkor mégis milyen fannak nevezed te magad? Egy ember akkor nevezheti magát rajongónak, ha képes mindent megadni azért, hogy a kedvencét vidámnak és boldognak lássa! Te képes lennél tönkretenni akár egy bandát csak azért, hogy te rivalda fénybe kerülhess?
-Én ezt nem hallgatom tovább, elmegyek.- azzal megindult az ajtó felé. –Csak hogy tudd, mi már nem vagyunk többé barátok.- és már el is tűnt, Brigivel együtt.
-Mégis mit vártam én ettől a lánytól? Igazán rájöhettem volna, hogy milyen is igazából.- sóhajtottam egyet.
-Nyugodj meg, ez nem a te hibád.- (Zsani)
-Felejtsük el ezt az egészet, és inkább arról mesélj, hogy hogyan jöttél te össze Reitával?- (Laura)
-Na, ne kezd már te is. Majd Zsani elmondja, ha akarja, nekem nincs kedvem.
-Ne már, hogy ő tudja. És nekem mért nem szóltál? Olyan kis izé vagy.
-Tudom, hogy izé vagyok, de nem érdekel. Meg amúgy sincs kedvem sztorizgatni, ki kéne már próbálni az új gitárom.
-Most, hogy mondod, nekem is kedvem támadt énekelni.- (Zsani)
-Mit szólnátok, ha csapnánk egy random koncertet a parkban? A 100.-nak épp megfelelő lenne.- vetettem fel az ötletet.
-Nem is rossz.- (Laura)
-De a srácoknak ne említsd meg. Legyen egy kis meglepetés nekik. A többi dolgot meg lerendezem a PSC főnökkel, ha már úgy összehaverkodtunk. Zsani, te szólj Daronak, hogy tweeteljen a rajongóknak, hogy a bandánk tudomást szerzett egy spontán koncertről, és mi ott leszünk. Hátha a srácok rákapnak.- persze az ördögi vigyor elengedhetetlen volt.
-Oké.- azzal el is tűnt.
-Fuhh, mibe vállalkoztam már megint…
-De hála a szervező képességednek, közösen mindent meg tudunk csinálni.- biztatott Laura.
-Akkor én elmegyek a PSC-be, addig rátok bízom a ruhákat, a sminket és frizkókat.
-Számíthatsz ránk.
Gyorsan összekapartam a szükséges dolgokat és megindultam. Út közben szerencsémre nem találkoztam egyik Gazettéssel sem, így gond nélkül eljutottam a vállalathoz. Az igazgatóval és a menedzserünkkel is sikerült megbeszélnem a dolgokat, miszerint a 100. koncertünket itt, Tokióban tartjuk meg. Jegyek viszont nem lesznek, mégis csak egy, a rajongók számára egyelőre titkos lesz. Legalábbis a fellépők kiléte a titkos.
Totálisan be voltam zsongva, alig vártam, hogy megnézhessem a ruháinkat. Amint visszaértem, azonnal bevágtam magam a lányokhoz. Elképedtem, mikor megláttam a kimonókat. Egyszerűen csodálatosak, és még álarcokat is sikerült beszerezni hozzájuk. Nagy durranás lesz, ezt már előre érzem.
A készülődés közepette írtam Rei-nek, hogy menjünk el erre a koncertre. Hozza a többieket is, majd ott találkozunk, addig is foglalják be az első sort. Kicsit gonosznak éreztem magam, amiért nem árultam el neki a tervünket, de annál nagyobb lesz a meglepetés. Alig várom, hogy meglássam az arcukat, mikor is rájönnek a turpisságra.
Mivel Zsófi köztünk a legprofibb sminkes, ezért ő készítette el a képünket. A hajunkat egymásnak csináltuk, és segítettünk a másiknak abban, amiben csak tudtunk. A koncertet 7-re beszéltem le a fejesekkel, úgyhogy volt időnk elkészülni. Mindannyian totál fel voltunk pörögve, mintha több liter kávét ittunk volna meg.
Sikerült időben elkészülnünk, így időben odaértünk a parkba, persze azt hozzáteszem, hogy elég nehéz volt nem feltűnést kelteni. Tartottunk még egy gyors megbeszélést a szervezőkkel, és már kezdhettünk is. A fények elsötétültek, a banda logója még láthatatlan volt. A színpadra léptem, mögöttem jött Laura és elfoglalta a helyét, én háttal álltam a közönségnek. Egyszerre kezdtünk bele a játékunkba, a tömeg egyre csak őrjöngött. Élvezet volt hallani őket.
Megfordultam és szembe találtam magam a srácokkal. Az arcukon vegyes érzelmek keringtek, olyan, mint például a meglepettség, vagy a jó kedv. Még szerencse, hogy álarcot viseltünk, így nem ismertek fel bennünket. Tovább játszottunk, majd Daro és Zsófi is csatlakoztak hozzánk. Eszméletlen szólókat nyomtunk le, külső szemmel olyannak hatott az egész, mintha a két gitáros állna szemben a basszeressel.
Végül Zsani is csatlakozott hozzánk, de nem énekelt, egyelőre csat tombolt velünk, headbang-eltünk össze meg vissza. Ez ment kb. két percen keresztül, mikor abbahagytunk mindent, a zene megszűnt, Lau lejött közénk. A tömeg is feszült csendben várta a történéseket, majd egyszerre vettük le az álarcokat és a hátunk mögött megjelent a bandánk logója. Mint ne mondjak, volt ám nagy sikítozás, őrjöngés és öt rendesen meglepődött arc.
