Reggel hamarabb felébredtem, mint Reita. Nem volt szívem otthagyni, ezért megvártam, míg ő is felkelt.
-Ohayou!- mondtam elsőre, majd megcsókoltam.
-Ohayou!- köszönt ő is.
Kimásztam az ágyból. Felkaptam magamra a nadrágom, a többi cuccomat pedig a kezemben tartottam. Megindultam az ajtó felé.
-Hová mész?- kérdezte Rei.
-A szobámba. Nem zavarlak a készülődésben, meg amúgy is, van elég dolgom ma a koncertetek előtt.
-Pedig azt hittem, hogy segítesz majd kiválasztani a ruhámat.- a mondata közben persze nem maradhattak el a kiskutya szemek.
-Na, ide figyelj, Suzuki Akira! Nem vagy már kisgyerek, aki mellé pesztonka kell!- mondtam minden egyes szót kimérve.
-Akkor nem maradsz?- kérdezte félve, közben odajött hozzám.
-Nem, úgyhogy megyek is!- éppen, hogy a végére értem a mondatomnak, mikor szenvedélyesen megcsókolt.
-Csak annyit árulj még el, hogy hová szól a jegyetek. Tudni szeretném, hogy hol keresselek.
-Első sor közepe, de most már tényleg megyek.- nyomtam még egy puszit a szájára, és már ott se voltam.
A lépcsőn lefelé igyekezve belebotlottam egy pár GazettE fanba. Honnan képesek ezek kideríteni, hogy a kedvencük épp hol tanyázik? Azt hiszem, ha kitudódna a bandánk kapcsolata a tg-sekkel, a világ összes rajongója ellenünk lázadna. Szerencsétlenségemre, az egyik kis csajszi felismert.
-Nézzétek! Itt van Kriszti a Dark Night-ból!
-Tényleg ő az!
-Kérhetünk autogramot?
Totálisan lefárasztottak ezek már korán reggel. Talán még a kezem is görcsbe rándult a sok kép aláírásától. De hát nem tudtam mit tenni, amúgy is nagyon szeretem a rajongóinkat.
-Hogy-hogy itt vagy? A GazettE koncertre jöttél te is?- kérdezte az a lány, aki felismert.
-Igen, arra jöttem. Vagyis jöttünk, és én csak muszájból vagyok itt?
-Hogy érted azt, hogy muszájból?
-Hát úgy, hogy a többiek nagyon fanolják a srácokat és nekem is velük kellett jönnöm.
-És ezt a pólót honnan szerezted?- fuhh, én komolyan kikészülök tőlük. Életembe nem faggattak még ki ennyire.
-Ezt Zsani drágám csinálta nekem.- füllentettem. Nem kell nekik mindenről tudniuk.
-Micsoda egy mázlista vagy! Reitának is pont ugyan ilyen van.
-Jobban bele gondolva, egész jó párt alakítanál Reitával. Totálisan összeilletek.- mi a franc??? Ezek gondolatolvasók, vagy mi? Ne gondolj semmire, ne gondolj semmire…
-Ööö… köszi…- hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni.
-Véletlen nem tudod, hogy melyik szobában vannak a srácok?- és ilyenkor mit is kéne mondanom?
-Fogalmam sincs, de ha most megbocsátotok, nekem mennem kell.
-Okay, szia! Köszönjük az autogramot!- mondták szinte egyszerre.
Na végre sikerült megszabadulnom tőlük. Nem azt mondom, hogy irritáltak volna, de nagyon nem hiányoztak így, korán reggel. Leszívták az összes élet energiám.
A szobámba érve egy üzenet fogadott a telómon. Tegnap este ugyanis nem vittem magammal. Na szóval, a középsulis barátnőm írt, hogy itt lesznek ők is a koncerten, méghozzá az első sorba. Alig hittem a szememnek. Nixy és Brigi itt Japánban??? Ez a nap nem is kezdődhetne jobban. Alig tudtam magam féken tartani a boldogságtól.
Kezdjük szép sorjában. A srácok koncertje este 8-kor kezdődik. Addig még van rengeteg időm, és valamivel el kell foglalnom magam. Talán az lesz a legjobb, ha keresek egy eldugott és hangszigetelt helyiséget. Nem ártana végre megszólaltatni az új gitáromat, ha már Andy-t nem hoztam magammal. Csak hogy tudjátok, Andy a jelenlegi fekete-fehér gitárom. Az újnak még nevet sem adtam. Nem tudom, honnan örököltem, de a számomra kedves dolgokat mindig elneveztem. Majd csak találok egy megfelelő nevet ennek a kékségnek is.
Tájékoztattam a többieket is a remek hírről, miszerint a rég nem látott barátnőim is itt lesznek. Bár Zsani és Laura nem nagyon repdestek az örömtől. Megértem, hiszen Zsaninak és Nixynek, valamint Laurának és Briginek is pont ugyan az a srác tetszik a Gazettések közül. Végül is sikerült lenyugtatnom őket azzal, hogy csak a koncert végéig maradnak, utána már nemfognak bezavarni a szerelmi vadászatukba.
Miután sikerült megkajálnom, lementem a portára, hogy nem tudnának-e nekem egy elszigetelt kis helyet keríteni. Pechemre nem rendelkeztek ilyennel, úgyhogy stratégiát kellett váltanom. Irány a PSC!!! Legalább megtudhatom, hogy Reita hol szokott melózni.
Nem volt nehéz megtalálnom az épületet, amin bazinagy betűkkel fel volt tüntetve a cég neve. A recepciónál megkérdeztem, hogy bent van-e a főnök. Szerencsére igen, így tudtam vele beszélni. Azon viszont totálisan meglepődtem, hogy nem csak ismeri a bandánkat, hanem mellé imádja is. Így persze készségesen a rendelkezésemre állt és a fiúk kis birodalmát is megmutatta nekem.
A nagy bámészkodásomat a telefonom csörgése szakította félbe.
-Mondjad!- szóltam bele.
-Merre vagy?- kérdezte Daro. –Nem jössz velünk vásárolni?
-Bocsi, de épp el vagyok foglalva, hogy a srácok munkahelyét nézegessem.- válaszoltam.
-HOGY MIT CSINÁLSZ???- kiakadt, határozottan kiakadt.
-Jól hallottad.
-Ne mááááár, én is látni akaroooooom!
-Az előbb még nem vásárolni akartál?- kérdeztem egy leheletnyit gúnyosan.
-De most már nem akarok! Merre kell menni?
Persze voltam olyan hülye, hogy elmondtam neki. Mellé nem csak Daro, hanem a többiek is jöttek. Na, ennyit a magányos gitározásomról, de a nevét már sikerült kitalálnom az új drágaságomnak. Azért kíváncsi vagyok, hogy Rei mit fog majd szólni hozzá. J
A PSC vezetője nagy lelkesedéssel fogadta a csajokat. Szerintem ők is alig tudták elhinni, hogy ez a csóka oda van a zenénkért. Személyesen ő vezetett körbe minket. Elég sok J-rock és Visual Kei sztárral találkoztunk. Köztük volt például egy igen hiperaktív szóló gitáros is, ha jól emlékszem, akkor a neve Miyavi. Első ránézésre egy szadistának mondanám, de valójában egy kedves fickó. Akkor volt még egy pár banda is. Akik megmaradtak az emlékezetemben, azok a Dir en Grey-es és az Alice Nine-os srácok. Most már kezdem azt érezni, hogy egész jó buli volt eljönni Japánba.
Mire sikerült mindent megnéznünk, indulhattunk is vissza a hotelbe, ugyanis eléggé eltelt az idő. Annyi még éppen maradt, hogy időben elkészüljünk és odaérjünk a koncertre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése