12. fejezet
Hiába érkeztünk meg időben a koncertre, több háztömbnyi sor állt. Az volt az egyetlen szerencsénk, hogy VIP jegyeket kaptunk, így hamarabb el tudtuk foglalni a helyünket. Iszonyatosan nagy tömeg volt már bent. Alig tudtam elhinni, hogy ennyire népszerűek lennének a srácok. Bár ők több mint tíz éve együtt zenélnek.
Nixy és Brigi utánunk nem sokkal érkeztek meg. Gőzöm nem volt, hogy honnan voltak képesek ők is VIP jegyet beszerezni, de az a lényeg, hogy újra láthatom őket.
A koncert pont időben vette kezdetét. Elsőnek Kai lépett a színpadra, utána, pedig Reita. Azonnal megtalált a drágám, ezt egy apró kacsintással jelezte nekem. Pár mondatot intéztek a rajongókhoz, és már hallani is lehetett a felpendülő basszus gitár hangját, meg a pörgős dob szólót.
Valahogy nem tudtam másra figyelni, csak a basszus mély hangjára. Olyan szinten elmerültem a bonyolult akkordok között, hogy alig vettem észre, amikor Aoi és Uruha is megjelent. Egyszerűen fantasztikusak voltak, ahogy egyszerre headbang-eltek a srácok. Csodálkoztam is rajta, hogy nem szédültek el.
Végül Ruki is a tiszteletét tette a színpadon. Először hallottam az ő zenéjüket, és először láttam őket nagyközönség előtt. Szerény személyem eléggé kritikus tud lenni, de ebben az előadásban egyszerűen nem találtam semmi hibát, annyira tökéletesek voltak. A rajongók nagy örömére a Derangement című számot játszották el ráadásként.
A koncert végén a srácok jól leizzadva vonultak le a színpadról. Kaptak fél óra pihenőt, ami alatt rendbe kellett szedniük magukat az autogramosztáshoz. Persze itt is a VIP jegyesek részesültek előnyben.
Nem furakodtam a rajongók közé, hogy megkaparinthassam elsőnek az aláírásukat. Szegény srácok ki voltak merülve, nem igazán hiányzott nekik ez még így, a koncert után. Szép lassan mindenki sorra került, bár beletelt majdnem két órába, mire indulhattunk „hazafelé”, ugyanis a röpke szünetben Ruki és Zsani letárgyalták, hogy együtt megyünk vissza a hotelbe.
Valahogy megéreztem, Reitának esze ágában sem volt még egy emelettel feljebb tolni azt a formás kis fenekét. Gyors zuhany után –persze nem egyszerre mentünk a víz alá- mind a ketten betámadtuk az ágyat. Nem is kellett sok idő, mire elnyomott minket az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan el van zsibbadva a karom. Egy kis gondolkozás után sikerült rájönnöm, hogy a drágaságom kispárnának használta az éjjel. Próbáltam kiszabadítani a meggyötört végtagomat, de az lett a vége, hogy Rei még jobban hozzám fészkelte magát. Erre mosolyognom kellett, olyan kis aranyos volt.
A nagy merengésemből az ajtó csapódása zökkentett ki. Nem zártuk be tegnap este? Késő bánat most már. Amúgy Uruha és Daro volt az, aki berontott.
-Ohayou minna! Ideje felkelni, kész a reggeli!- ordították egyszerre, majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek.
Akkor, ott és azonnal kedvem lett volna megkergetni őket, amiért így szervezték meg az ébresztésünket. Szegény Reita majd’ infarktust kapott ezektől. Morgolódva visszafészkelte magát az előző pozíciójába, mondván, még nem sikerült kialudnia magát.
-Kapsz még öt percet, de utána, ha tetszik, ha nem kirugdoslak az ágyból.- adtam választ az előbbi reakcióra.
Szerencséje volt, mert pont időben mászott ki az ágyból, így megkíméltem egy randitól a padlóval. Előkerestem az aznapi ruhámat, majd a fürdőben elintéztem minden reggeli teendőt. Utánam Rei ment be, majd miután végzett, a fürdőszoba ajtajában rászálltam az ajkaira. Hirtelen nem tudta, hogy mi van, de végül is gyorsan kapcsolt, és visszacsókolt.
-Gondoltam bepótolom az elmaradt reggeli csókot.- mondtam, miután elszakadtunk egymástól.
-Reméltem is, hogy nem fog elmaradni eme reggeli üdvözlés.- válaszolta nagy mosollyal az arcán.
Kiérve a folyosóra azt vettem észre, hogy eléggé kihalt. Mi van gyerekek? Ennyire kitombolták volna magukat a fanok? De nem is baj, hogy nem találkoztunk senkivel sem, mert nem hiányzott a megvadult rajongók tábora.
Mire leértünk a hotel kajáldájába, addigra már mindenki ott volt, beleértve Nixyt és Brigit is. Jaaa, hogy ők is velünk tartottak és itt aludtak a koncert után. Jó hangosat koppant, mire végre leesett a szitu kettejükről. Valamiért éreztem, hogy pattanásig feszültek az idegek a négy leányzó között. Név szerint Zsani és Nixy, valamint Laura és Brigi között. Biztosan azért, mert ugyanazon személyekbe voltak belezúgva. Jajj, milyen harcok fognak itt lezajlani.
-Ne basszátok már! Hogy lehettek képesek nem kézen fogva megjelenni? Pedig itt mindenki azon tanakodott, hogy mikor is melegedtettek össze.- oké, Aoinak már korán reggel kezdenie kell? Mindjárt képen vágom.
-Szerintem nem rátok tartozik, hogy mit csinálunk.- térítette el Rei a nagy vádaskodást. De szeressem ezért.
A reggeli mondhatni nyugisan telt, bár a lányok nem bírták ki, hogy ne szuggerálják egymást. Komolyan el kell velük beszélgetnem, mert nem lesz egy így jó, ha gyilkolni próbálják egymást. Fel is hívtam a figyelmüket rá, hogy zaba után egy kis fejtágítást tartok a 666-os szobában. Olyan tekintettel közültem velük, hogy nem mertek ellent mondani nekem. Muhahahaaa….. gyilkos pillantás forever. xDD
