Nem telt el 5 perc, és kopogtattak az ajtón. Biztosan Reita volt az. Bejött, majd hallottam, hogy megállt. Az ágyon hagytam a laptopom, szerintem elolvasta a mailt, és utána kijött az erkélyre. Leült mellém és átkarolt. Én meg csak odabújtam hozzá és ugyanúgy potyogtak a könnyeim.
-Jól van, nincs semmi baj!- próbált vigasztalni, közben a hajamat simogatta, a másik kezével továbbra is szorosan ölelt.
Eltelt jó pár perc, mire sikerült megnyugodnom. Teljesen eláztattam a pólóját, de ő nem foglalkozott vele. Továbbra is csak ölelt. Hmm…olyan jó illata van. Jesszusom! Miken jár más az agyam, de nem tehettem róla, olyan finom vanília illata volt. (el tudnám képzelni Reit vanília illattal xdd)
-Gyere, menjünk be, mert a végén még beteg leszel!- mondta, de én a fejemet ráztam, hogy nem akarok.
Meg is lett a következménye a makacsságomnak, mert Reita felkapott és úgy vitt be. Letett az ágyra és betakargatott, közben a gépemet is elrakta. Nyomott egy puszit a homlokomra és menni készült, de megragadtam a karját.
-Ne menj el, lécci!- kérleltem.
-Jó, maradok.- mondta, majd átmásztam az ágy másik oldalára, így Reita le tudott feküdni mellém.
Odabújtam hozzá, ő meg átkarolt. Megint éreztem az illatát és el is mosolyodtam. Örültem, hogy ott volt velem. Pár perc után el is aludtam.
Azt nem tudom, hogy Rei mikor aludt el, de már fent volt, amikor ébredeztem.
-Ohayou!- köszönt elsőnek.
-Ohayou!- mondtam én is hatalmas ásítások közepette. –Hány óra van?- kérdeztem. A fejem még mindig a mellkasán pihent.
-Délelőtt 10.- felelte. –Te aztán jó sokat tudsz aludni!- nevetett.
-Még szép, a véremben van! Figyelj!- mondtam, majd felültem. –Kösz, hogy tegnap este átjöttél. Meg sajnálom, hogy a múltkor olyan bunkó voltam veled.
-Ugyan már! Jogosan csaptad rám az ajtót. Állíthattam volna magamon és az érzelmeimen.
-Ezt meg hogy érted?- kérdeztem értetlenkedve.
-Hát úgy,- kezdte, majd felült ő is és úgy folytatta. –hogy amikor elsőre megláttalak, tudtam, hogy valami fontosat jelentesz a számomra.
Hirtelen szóhoz se tudtam jutni a meglepettségtől. Reita most tényleg szerelmet vallott? És pont nekem? De igazándiból felfoghattam volna a jeleket, mert ugye ott volt a nyomulás, meg másnap a szívecskés kártya.
-Akkor eljössz?- kérdezte.
-Hová? Bocsi nem figyeltem.- sütöttem le a szemem.
-Hát a jótékonysági vacsorára, ami a jövő héten lesz.
-Jah, hogy arra? Szívesen mennék, de sajnos nincs kimonóm, amit fel tudnék venni.
-Nem baj, majd szerzünk egyet!- mondta mosolyogva. –De nekem menni kéne a próbára. Tudod, holnap koncertezünk.
Épp menni készült, amikor hirtelen visszadöntöttem az ágyra és megcsókoltam. Biztosan meglepődött, mert kellett neki pár másodperc, mire visszacsókolt. Nem is tudom, hogy mi történhetett velem, de egyszerűen jó volt vele lenni és a csókja meg isteni volt.
Hirtelen megszakítottam a csókunkat, lemásztam róla és a fürdő felé vettem az irányt. Az ajtóból még visszaszóltam neki egy sunyi mosollyal az arcomon.
-Most már mehetsz!- és becsuktam az ajtót.
Vártam, amíg Reita kiment a szobából, utána letusoltam, ami jó sokáig tartott. Újra meg újra lejátszottam azt a csókot a gondolataimban. Mért kaptam le olyan hirtelen? Magam se tudom rá a választ. Most szakított velem a pasim, és meg is viselt, de nagyon jó volt, hogy Rei itt volt velem. Azt hiszem, kedvelem Reitát.
Tusolás után gyorsan felöltöztem és hívtam Zsanit.
-Szia! Ugye ráérsz?- kérdeztem.
-Hali! Persze, de miért?
-Csak elmehetnénk vásárolni.- válaszoltam.
-Oké, 10 perc múlva az előcsarnokban talizunk!- mondta, majd letette.
Mire leértem, Zsani már ott volt, de nem egyedül. Rukival épp nyálcserét folytattak.
-Khm…Ruki! Neked nem a próbán kéne lenned?- kérdeztem. Amikor odaéretem hozzájuk.
-Kami-sama! Ne csinálj ilyet többé, oké?- akadt ki Ruki.
-Megjegyeztem, de ha nem gond, elrabolnám Zsanit mára.
-Oké, menjetek csak, így is késésben vagyok.- mondta nevetve.
-Majd este talizunk!- mondta a barátosném, és ismét nyálcserét folytattak, de gyorsan ráhagyták és mehettünk a dolgunkra.
-És mit fogunk vásárolni?- kérdezte Zsani.
-Nekem kellene egy kimonó.- válaszoltam.
-Hogy mi?
-Jól hallottad! Átgondoltam ezt a jótékonysági izét, és úgy döntöttem, hogy elmegyek.
-De hiszen ez nagyszerű!- őrjöngött Zsani. –És mitől gondoltad meg magad?- kíváncsiskodott tovább.
-Tegnap Attila küldött egy e-mailt, hogy szakít velem.- válaszoltam.
-Jajj szegénykém! Annyira sajnálom!- mondta, majd átölelt.
-Amikor elolvastam az üzit, kiborultam egy kicsit, de végül megnyugodtam és már azóta elég jó kedvem van.- csak azt nem árultam el, hogy mitől.
-Ennek örülök!
Végigjártunk egy csomó üzletet, de egyszerűen nem találtam olyat, ami igazán tetszett volna. Már épp kezdtem volna feladni, amikor Zsani hozott egy csodaszép kék színű kimonót. Azonnal fel is próbáltam, és szerencsémre pont jó volt. Találtam Zsaninak egy szép lila színűt. Azon nyomban beleszeretett. Nem is csodálom, hiszen jól állt rajta.
-Mikor jöttetek össze Rukival?- kérdeztem, miközben útban voltunk vissza a hotelbe.
-Még első nap, amikor elmentünk sétálni este, és bementünk egy bárba. Félrehívott, és azt mondta, hogy bejövök neki.- válaszolta mosolyogva.
-Gondolom most boldog vagy.
-El se tudod képzelni, hogy mennyire!
Az út többi része csendben telt el. A hotelbe érve megszólalt a telefonom. Reita hívott.
-Moshi moshi!- szólaltam meg.
-Szia Kriszti! Ráérsz este?- kérdezte.
-Ömm…éppen rá.- válaszoltam. –De mért?
-Csak szeretnék megbeszélni veled valamit.
-Értem, és hol talizzunk?
-Gondoltam átjöhetnél a szobámba. Egy emelettel feljebb, a 766-os az én szobám.
-Oké, és mikorra menjek?- kérdeztem.
-A 9 megfelel?
-Persze! Akkor 9-kor nálad! Szia!- köszöntem el.
-Szia!- ő is elköszönt.
Mit akarhat megbeszélni velem? Ötletem sincs. Na majd kiderül. Addig még van 3 órám.
-Hova mész te olyan későn?- faggatózott Zsani. A francba! Teljesen elfelejtettem, hogy még itt van mellettem.
-Elmondom, ha nem mondod el senkinek se!- feleltem. –Ígérd meg!
-Cserkész becsszó, hogy tartom a szám!
-Jól van, de előbb menjünk fel!
-Oké!- mondta, majd a lift segítségével felsprinteltünk a szobámba.
Ott aztán mindent elmondtam Zsaninak, ami tegnap este és ma reggel történt. Annyi kérdéssel bombázott, hogy alig győztem rájuk válaszolni. Fél 8-kor úgy kellett kirángatni a szobámból, mert még nem akart menni.
Volt másfél órám, hogy egy kicsit rendbe tudjam magam szedni. Gyors fürdés, öltözés és egy picike smink. Pont időre elkészültem, így elindultam Reitához.
