2013. február 14., csütörtök

2. fejezet


   A leszállás előtt még volt egy kis dolgom, ugyanis az összes lány bealudt, így nekem kellett felkelteni őket. Nem voltam kíméletes velük, mert a hangosbemondón szólaltam meg:
-Jóóóóóóreggelt!!!! Megérkeztünk Japánba az imádott bandátokhoz!- és mellé benyomtam egy fasza gitárszólót a telómról.
   Nem kell mondanom, hogy iszonyatosan lecsesztek érte, de azokért a riadt arcokért megérte. xdd És persze egy jót is nevettem rajtuk.
   A reptérről egyenesen a szállodába vitt minket a limuzin. A főnök nekem küldte el a szobafoglalásokat, üzenve, hogy én vagyok a legmegbízhatóbb a bandában. (kicsit se egózik xd)
-Nah én elintézem ezeket, addig ti foglaljátok el magatok.- mondtam, majd hátat fordítottam és elindultam a recepcióhoz. Ilyenkor jól jön, ha az ember felsőfokú nyelvvizsgát tett le kitűnőre japánból, (még mindig nem egózik :P xdd) így könnyen szót tudtam érteni a sráccal, és ha jól láttam, még flörtölt is, pedig nem nézett ki 14-nél többnek. Bár ha belegondolok, ezek a japánok sokkal fiatalabbnak néznek ki, mint a valódi koruk.
   Amint végeztem és indultam volna vissza a lányokhoz, nagy meglepetésben részesültem. A többiek épp a Gazettésekkel dumálnak. Hogy a fenébe lehet ez? Na mindegy, csak odamegyek a cuccomért és már ott sem vagyok. Nem kell velük szóba állnom. Ezekkel a gondolatokkal bombáztam magam és próbáltam felvenni valamilyen unalmas képet.
   A tervem nem sikerült valami jól, mert Zsófi és Daro odarángattak hozzájuk.
-Ő Kriszti, a bandánk basszerese.- mutatott be Zsani.
-Helló! Szia!- mondták kórusban a tg-sek.
-Üdv!- köszöntem röviden, majd fogtam a cuccom és már ott sem voltam. A liftből még éppen elkaptam egy pár értetlen nézést, de őszintén nem nagyon izgatott a dolog.
   Felértem a 6. emeletre és megkerestem a szobám. Jól emlékeztem, hogy a 666-os az enyém. Hmmm… az ördög száma. Ez már tetszik. Meg is találtam a szobát, csak akadt egy kis gond. A kulcsot sikerült lent hagynom. Amint megfordultam, egy izmos felsőtestnek ütköztem.
-Ohh… gomen nasai!- mondtam, majd felnéztem az emberre, akivel frontálisan ütköztem. Mit ne mondjak, a meglepettség szépen kiült az arcomra.
-Semmi gond!- mondta perverz mosollyal az arcán.- Csak nem ezért indultál?- kérdezte, majd a szobám kulcsát lóbálta a szemem előtt.
   Hirtelen a telefonom elkezdett rezegni. Elővettem és megnéztem, egy üzenetet kaptam Darotól.
-„Reita utánad ment, hogy felvigye a kulcsokat, mert itt hagytad.”
-„Kösz az infót, már észrevettem.”
-„Akkor ezzel elkéstem. L”
-„Hát el.”
-„Am Reita addig stírölt téged a recepciónál, amíg meg nem fordultál. :P xdd”
-„Mi van? o.O”
   Az utolsó üzenetemre már nem jött válasz, így csak a szememet forgattam.
-Minden rendben?
-Ahan, csak épp most tudósítottak róla, hogy felhozod utánam a szobakulcsokat.- Mi a fenét művelek? Mért beszélgetek én ezzel az orrkendős fickóval? Akadtam ki magamon, persze csak gondolatban.
-Értem.- válaszolta. Huh, ez aztán értelmes volt.
-Elkérhetném a kulcsokat?- kérdeztem egy cseppet idegesen.
-Ha odaadom, kaphatok egy csókot?- kérdezte ugyanazzal a perverz vigyorral az arcán.
   Na jó! Én most itt szó szerint kiakadtam! Még hogy csókoljam meg? Komolyan, ez a srác totálisan elmebeteg.
-Ha nem adod ide most azonnal, esküszöm, hogy rántottát csinálok a tökeidből!- a beszólás mellé bevetettem még a gyilkos pillantásomat is, így kénytelen volt odaadni azokat a fránya kulcsokat.
-Jól van, meggyőztél.
-Kösz!
   Sikerült végre bejutnom a szobámba, ami kifejezetten tetszett nekem. Nem volt túl csicsás, de azt biztosan állíthatom, hogy a legmodernebb cuccokkal volt felszerelve. A bőröndjeimet otthagytam a szoba közepén és egyből a hatalmas ágyra vetettem magam. Az tuti, hogy otthonra is be fogok szerezni egy ilyet.
-Látom, beleszerettél abba az ágyba.- ez az ismerős, de mégis irritáló hang szakította félbe az álmodozásomat.
-Még szép! De te mégis mit keresel még itt?
-Csak gondoltam dumálhatnánk egy kicsit.- jött az egyszerű válasz.
-Ugyan mért kéne?
-Mert hajt a vágy, hogy jobban megismerhesselek!
-Bocsi, de most épp nem vágyom egy japán rocker társaságára! Szóval, viszlát!- mondtam, majd becsuktam előtte az ajtót.
   Lehet, hogy durva voltam vele, de már komolyan az idegeimre ment. Mégis mit képzel már magáról? Attól, hogy Japán egyik híres embere, még nem kellene így viselkednie. Sosem láttam még ennyire rámenős alakot az életemben. A gondolatmenetemből a telefonom csörgése ébresztett fel. Zsani hívott.
-A tg-sekkel elmegyünk sétálni a városba. Ugye te is jössz?
-Hát az van, hogy semmi kedvem sincs menni. Majd holnap beszámoltok, hogy milyen volt.- azzal leraktam és még ki is kapcsoltam a mobilom, hogy véletlenül se tudjanak elérni.
   Kifejezetten egy forró fürdőre és délig tartó alvásra vágyott nagyon a szívem, úgyhogy gyorsan előkotortam a pizsim és már a fürdőben találtam magam. A lélegzetem is elállt a látványtól. Egy akkora kád fogadott, amiben az egész banda simán elfért volna.
   Nagyjából 45 percet áztattam magam a meleg vízben, majd törölközés után belebújtam a pizsimbe és szó szerint beleugrottam az ágyba. Nem kellett sok idő, mire elnyomott az álom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése