Másnap reggel 10 körül keltem fel. Eléggé kipihentnek éreztem magam és még jó kedvem is volt. Leszóltam a konyhára, hogy hozzanak fel reggelit. Amíg a kajára vártam, felöltöztem, és rendbe szedtem a hajam, majd egy laza sminket dobtam fel.
Amint kiléptem a fürdőből, a reggelim már a szobámban volt. Megpillantottam rajta egy kis kártyát, ami tele volt kék szívecskékkel. Széthajtottam, majd elolvastam. Ez állt benne:
„Sajnálom a tegnap estét, hogy úgy rád másztam. Szeretném, ha előröl tudnánk kezdeni ezt az egészet. Szólj, ha tehetek érted valamit. Reita” + ott volt még egy telefonszám is. Gondolom az ő száma lehetett.
Hmm…ezen most meglepődtem. Teljesen azt hittem róla eddig, hogy egy rámenős alak, de ez a kis kártya azt bizonyítja, hogy totálisan félreismertem.
A gondolatmenetemet a gyomrom korgása szakította félbe. Szóval hagytam is ezt a Reita témát, és megkajáltam. Úgy döntöttem, hogy reggeli után elmék sétálni egyet a városba.
Mit ne mondjak, rohadt nagy egy város ez a Tokió, és elég szép is. Rengeteg üzlet mellett mentem el, de csak egy keltette fel a figyelmemet, méghozzá egy zenebolt. A kirakatban megláttam egy gyönyörű sötétkék és fehér színű basszusgitárt. A szívem szó szerint zakatolni kezdett ettől a csodától. Nekem egyszerűen kellett az a gitár, és persze meg is vettem. Épp a parkon mentem keresztül, amikor Uruhával futottam össze.
-Szia!- köszönt előre.
-Helló!- mondtam én is.
-Mi járatban vagy erre?- kérdezte.
-Csak gondoltam sétálok egyet, meg vettem egy új gitárt.- válaszoltam.
-Az jó!
-És te?
-Kiszellőztetem a fejem, mert tegnap történt 1-2 dolog, amit át kell gondolnom, de jobb lenne, meg tudnám beszélni valakivel.
-Hát…nekem elmondhatod!- ajánlottam. Hűha, el se hiszem mit mondtam. Na mindegy, már nincs visszaút.
-Tényleg? Csak, mer Daroról lenne szó.
-Persze! Főleg, hogy most már tudom, az egyik barátnőmről van szó!- mondtam, majd elkezdtünk sétálni.
-Tudod, tegnap elmentünk sétálni a többiekkel, és betévedtünk egy bárba. Ott aztán mindenki elkezdett piálni. Szokásom szerint elég sokat ittam, de arra még emlékszek, hogy egy jó párszor csókolóztam Daroval.
-Hűha…- hirtelen csak ennyi jött ki a torkomon.
-Nem azt mondom, hogy nem volt jó, csak azt nem tudom, hogy lehet-e köztünk komolyabb kapcsolat.- mondta egy kicsit szomorkás arcot vágva.
-Figyelj! Elég jól ismerem Darot, és tudom, hogy mennyire oda meg vissza van érted. Szerintem nem bánná, ha tennétek egy próbát.
-Komolyan?- láttam rajta, hogy örül annak amit mondtam, hisz megvillantotta 1000 wattos mosolyát. –Hát akkor megyek is, és beszélek vele. Kösz mindent Kriszti!
-Szívesen!
Uruha fogta magát és elment. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó szerelmi tanácsadó vagyok. xdd Nekem mindennél fontosabb, hogy a barátaim boldogok legyenek, akármennyire is bunkón viselkedek velük.
Út közben megszólalt a telefonom.
-Merre vagy? Beszélnünk kell!- még bele se szóltam, de Zsani már leüvöltötte a fejemet.
-Én is szeretlek drága! Amúgy épp úton vagyok vissza a hotelbe. 20 perc és ott vagyok.
-Jól van, de siess!
-Szedem a lábam, ahogy tudom! De mi az, ami ennyire sürgős?- kérdeztem.
-Majd megtudod, ha itt leszel. Szia!- azzal lerakta.
Nem értem mi üthetett belé, de jobban járok, ha igyekszem, mert a végén nem érem meg a holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése