Hulla fáradtan léptünk be az öltözőbe. Mindenki nagyon odatette magát, hogy jól sikerüljön a koncert. Ez volt a Dark Night 99. fellépése.
-Hát gyerekek én totálisan kikészültem!- mondta Zsani, az énekesünk.
-Mi is!- mondták a többiek egyszerre. Én csak a fejemmel bólogattam, hogy nálam is ugyan az a szitu van.
-Áhh még szerencse, hogy van 2 hónap pihenőnk a 100. koncert előtt. Már csak azt kéne eldönteni, hogy hol fogunk fellépni.- közölte velünk az okostojás Laura, aki nem más, mint a túl buzgó dobosunk. Csodálom, hogy dumálni van még ereje egy ilyen este után.
-Azt még ráérünk eldönteni, de most ha lehet kérnem, maradjatok csendbe!- mondtam egyszerűen. Mivel lezártnak tartottam a témát, becsuktam a szemem, hogy egy kis erőt tudjak gyűjteni.
Senki sem piszkált azért, mert beszóltam Launak. Tudják, hogy én ilyen vagyok. A Dark Night hideg és megközelíthetetlen basszerese. Még a rajongóktól kaptam ezeket a jelzőket a viselkedésem miatt, de még így is akadtak jó páran, akik nagyon fanoltak. De abban biztos vagyok, hogy Daronak vagy Zsófinak is több rajongója van.
Nagyjából fél óra kellett, mire mindenki összeszedte magát és el tudtunk indulni a hotelbe. Nem vártam mást a menedzserünktől, mint hogy egy puccos szállodában kell megint letelepednünk, és tessék, Párizs legmodernebb épületében hajthattuk álomra a fejünket.
Másnap reggel, egy számomra idegtépő hangra kellett felkelnem. Csak szólok, hogy nálam a reggelt a délután 1 jelképezi.
-Kriszti!!! Kelj már fel, mindjárt indulunk!- Zsófi kiabált be az ajtóból.
-Csak még 5 percet kérek!- mondtam 2 ásítás között, majd valami ugrálásra lettem figyelmes. Kábán figyeltem, amint a banda többi tagja a bazinagy ágyon ugrál.
-Mássz már ki az ágyból! Másfél óra és indul a gépünk!- mondta Zsani, de nekem nagyon úgy tűnt, mintha egyenest a fülembe ordibálná.
-Jól van na, már felkeltem! De hova ez a nagy sietség?- kérdeztem egy kis kíváncsiságot színlelve.
-Japánba megyünk és a főnök intézett nekünk VIP belépőjegyeket egy igazi GazettE koncertre!- mondta Daro majd kicsattanva az örömtől.- Szóval jó lenne, ha gyorsan összekapnád magad és indulhatnánk!- azzal fogták magukat és kimentek a szobámból.
Hát ez remek! Pont egy ilyen beképzelt banda koncertje hiányzott az életemből. Nme tudom, hogy a csajok mit szeretnek ezeken a japán fószereken, de nekem nem a szívem csücske ez a banda. Sőt! Ha lehetne én inkább hazamennék és kipihenném magam a 100. koncertig.
Amíg ezen morfondíroztam, sikeresen felöltöztem és összepakoltam, ami őszintén szólva majdnem 1 órát vett igénybe. A többiek nem örültek, hogy ennyit piszmogtam, de sikeresen elértük a gépet és letelepedtünk az 1. osztályon kijelölt helyünkön. Még szerencse, hogy Laura gondolt rám, így az úton befaltam egy szendvicset, amit nekem készített.
Az út elég unalmasan telt számomra, mert csak a Gazettés srácok volt a téma. Így kénytelen voltam a fülesemen keresztül a már jól megszokott Lordi zenéket hallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése