3. fejezet

*Reita szemszöge*

   A következő koncertünk Tokióban lesz 3 nap múlva. Direkt megkértem a menedzsert, hogy ne a legpuccosabb hotelbe vegyen ki nekünk szobát.

   Az előcsarnokba érve Ruki megpillant 4 lányt.

-Hé, srácok! Odamegyünk hozzájuk?- kérdezte.

-Felőlem oké. Mehetünk!- mondta Aoi, Kai és Uruha egyszerre. Én csak bólintottam.

-Sziasztok!- köszönt Aoi elsőnel.

-Segíthetünk valamiben?- kérdezte Kai.

-Úristen!- kiáltottak fel a lányok.

-Ti komolyan a Gazettések vagytok?- kérdezte a barna hajú.

-Igen, azok vagyunk.- mondta Ruki mosollyal az arcán.

-Én Laura vagyok, ő Zsani, Zsófi és Daro. Nagy rajongóitok vagyunk!

-Ezt jó hallani!- (Uruha)

-És mi járatban vagytok itt Japánban?- (Aoi)

-Épp a koncertetekre jöttünk, meg persze kipihenni magunkat a 100. fellépésünk előtt.- (Zsófi)

-Ti is zenéltek?- szólaltam meg végre.

-Igen, mi vagyunk a Dark Night nevezetű banda.- felelte Daro.

-Hmm…Dark Night…már hallottam rólatok.- (Kai)

-És miket hallottál?- kíváncsiskodott Laura.

   Ha nem lennék jó emberismerő, biztos, hogy nem vettem volna észre, amint ezek ketten szemeztek egymással.

-Állítólag nagyon extrémül nyomjátok le a koncerteket.

- Csak a basszeresünk szokott túlpörögni néha és olyankor simán szaltózik egy párat.- (Zsófi) (enyhe egózás még belefér xdd)

-És ki a basszeres köztetek?- kérdeztem.

- Kriszti, ő épp ott van a recepciónál, és a szobánkat intézi.- felelte Zsani, majd egy szőkésbarna hajú lányra mutatott és egyből felkeltette az érdeklődésemet.

   Már nem is figyeltem a többiekre, csak azt a lányt néztem. Még nem is ismerem, de már az őrületbe kergetett a vágy, hogy jobban megismerhessem és, hogy az enyém lehessen.

   Láttam, amint megfordult, így elfordítottam róla a tekintetem, majd pár másodperccel később már itt is volt köztünk. Zsófi és Daro karon ragadták, majd mindannyian megszólaltak.

-Ő Kriszti, a bandánk basszerese.

-Helló! Szia!- mondtuk egyszerre a fiúkkal.

-Üdv!- köszönt, majd fogta a cuccait és elindult a lifthez.

-Ööö…mi baja van Krisztinek?- kérdeztem értetlenkedve.

-Csak annyi, hogy ő nem tartozik a rajongóitok közé.- felelte Daro.

-Értem.

-Basszus! Kriszti itt hagyta a kulcsait!- (Laura)

-Majd felviszem én!- mondtam és kikaptam a kulcsokat Brigi kezéből.

   A másik liften mentem fel a 6. emeletre. Hmm…666-os szoba. Az ördög száma. Bevállalós egy lány, az biztos. Pont nekem való.

   Éppen odaértem mögé, amikor indulni akart vissza, csakhogy sikerült nekem jönnie.

-Ohh…gomen nasai!- mondta. Hűha, tud japánul. Nem semmi ez a csaj.

-Semmi gond!- feleltem, majd felnézett rám és igencsak meglepett arcot vágott. -Csak nem ezért indultál?- kérdeztem, majd meglóbáltam a szemei előtt a kulcsokat.

   Hirtelen előkapta a telefonját és elkezdte nyomogatni. Amikor már a szemét forgatta,

megkérdeztem.

-Minden rendben?

-Ahan, csak épp most tudósítottak róla, hogy felhozod utánam a szobakulcsot.- felelte.

-Értem.- na ezt jól megmondtam. Biztos hülyének néz.

-Elkérhetném a kulcsot?

-Ha odaadom, kaphatok egy csókot?- kérdeztem enyhe perverz mosollyal az arcomon. Látszott rajta, hogy eléggé meglepődött, majd kiborult. Ezt jól elcsesztem.

-Ha nem adod ide most azonnal, esküszöm, hogy rántottát csinálok a tökeidből!- ez a beszólás eléggé meglepett. Jobbnak láttam odaadni a kulcsokat. Minthogy idő előtt ne legyen mit használnom.

-Jól van, meggyőztél!- mondtam és odaadtam a kulcsokat.

-Kösz!- mondta és fél percen belül már a szobájában volt.

   Alig hittem a szememnek. Egyből az ágyra ugrott és kényelembe helyezte magát. Szívem szerint azonnal letepertem volna, de nem akartam, hogy már az elején vége legyen annak, ami ki sem alakult köztünk. Tisztára úgy viselkedett, mint egy óvodás, de szerintem nagyon is aranyos volt.

-Látom, beleszerettél abba az ágyba!

-Még szép! De te mégis mit keresel még itt?- kérdezte értetlen arckifejezéssel.

-Csak gondoltam, dumálhatnánk egy kicsit.- válaszoltam egyszerűen.

-Mégis minek?- jött az újabb kérdés.

-Mert hajt a vágy, hogy jobban megismerhesselek!

-Bocsi, de most épp nem vágyom egy japán rocker társaságára! Szóval viszlát!- azzal becsukta az orrom előtt az ajtót.

   Kellett pár perc, mire sikerült felfognom, hogy kikosaraztak. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem. Ennyire rámenős lennék? Na mindegy, talán később újra bepróbálkozok, mert nem fogom feladni! Nekem kell ez a lány, és bármit megcsinálok, hogy az enyém legyen!

   Elindultam a saját szobámba. Útközben felhívott Aoi, hogy elmennek a lányokkal sétálni, és megkérdezte, hogy én megyek-e. Persze, hogy semmi kedvem sem volt velük tartani. Ha Kriszti nincs ott, már nincs értelme semminek sem. Csak fogtam magam és bevetettem magam az ágyamba. Még le se fürödtem, úgy aludtam el.